ÚJ BLOG
Méretek,oltás
Julcsi 5 hónapos korában
7,3 kg nehéz és
66 cm magas...
Most kapta meg a négy hónaposoltást és a második Prevenar-t (Streptococcus pneumoae baci egyes típusai ellen véd)
Az első szúrásnál csak kicsit összeszorította a száját, a másodiknál pár másodpercre felírt, és kérlelően, kérdően nézett rám könnyes szemekkel... szerencsére nagyon rövid volt az elkeseredés
web2
férjem szerint előbb-utóbb ideje fejlődnöm... bár eddig is ügyesen irkáltam a blogot, és illesztgettem a képeket, nem ismertem igazán a blogmotor,-webhost-és még más most eszembe nem jutó szavak pontos jelentését, kapcsolatát.
a kép, bár látszik, nincs ott. nem is ott van, mert ott csak egy kód van, a kép másutt... stb. a blogszerkesztő keresése kapcsán sok mindenre fény derül.. pl. arra is, hogy ide sem kéne feltöltenem a képeket, hanem beilleszthetném a kódjukat, miközben a képek másutt vannak. de azért most már tájékozódom még egy kicsit, aztán létrehozok egy új blogot. élvezem a tájékozódást...
meg, hogy végre nem azért nem írok, mert nincs erőm képet feltölteni, hiszen úgysincs neki hely.
kiderült az is, hogy pl. a wordpress oldalon lehet létrehozni blogot, de azt is lehet, hogy csak letöltöm a blogmotort, és egy számomra szimpatikus helyen futtatom
ma elmentem kipróbálni az új bringámat... szuper volt!
szabadság! ... na, egyelőre ennyi ilyen témában...
Levusos
Tegnap olvastam Gabinál a hírt, hogy mi történt Levussal. egy teljesen mindennapinak tűnő gyerekmotoros orrabukás során olyan szerencsétlenül esett, hogy elvesztette a két első fogát.
Milyen kis apróságokon múlnak, és kivédhetetlen dolgokból lesznek ilyenek, és nem tudunk semmit tenni, csak elfogadni, hogy megtörténhet, és megbírkózni vele, ha megtörténik.
Sokat gondolok Levusra és Gabira most...
BETELT!
A jó hír, hogy úgy néz ki, pesten is lesz Einstürzende Neubauten koncert, és hála Krisztának, értesültünk is róla!
http://www.a38.hu/?p=programok&id=1232
A problémásabb dolog, hogy betelt a képeknek fenntartott tárhely a dorkus.freeblog.hu címen. Én meg még nem döntöttem el, hogy hol nyissak újat.
Kérlek szépen, akik olvassátok a blogot, írjatok, mondjatok tapasztalatokat, hogy melyik blogszerkesztő jó, mert freeblog kicsit nehézkes nekem, de nem tudom, a többi (blogspot, blog.hu, egyéb, amiket még ennyire sem ismerek), milyenek, jók, jobbak-e.
köszi!
Öt hónapos
E dal különleges jelentősége életünkben, hogy Julcsi ezt hallgatva általában megnyugszik, sőt ma egyszer az ágyban hason fekve! Most pedig a kis ücsörgő székében is szépen elszunnyadt. Az egyszerű de megfontolandó szöveget ajánlom elcsigázott, magukat kizsigerelő kismamáknak és egyéb, magukra kevéssé figyelő, csökkent önértékelésű nőknek.. Én is szívesen hallgatom :-).
Pont végig lehet olvasni a bejegyzést, mialatt szól...
Tegnap éjszaka lefekvés előtt gondosan az ablak elé helyeztem a fényképezőgép-állványt, rá a gépet, beállítottam szabadon választható expozíciós időre, és lefeküdtem. Zoli kérdezte, hogy mégis hogyan képzelem a holdfogyatkozás fényképezésétHát úgy- mondtam, hogy felébredek, kinyitom az ablakot, és lefényképezem az épp aktuális pillanatot. Na jó- mondta Z, de technikailag hogyan. – Hát, hogy exponálok mondjuk fél percig, aztán meglátom milyen, és attól függően változtatok. Zoli annyit mondott mosolyogva, hogy ez egy olyan dolog, ami túllépi a mi fényképezőgépünk határait. Ez persze nem szegte kedvem. Julcsi ébresztett is, egyszer még túl korán, majd épp időben, egyébként is holdfogyatkozásosat álmodtam J A feladat tényleg túllépte a határokat – hogy a fényképezőét-e, vagy az enyémet, nem tudom. Talán analóg géppel és jó teleobjektívvel sikerült volna. Így egy elmosódott lámpához lett hasonló a kép.
Szerencsére én láttam igaziból is.Valójában inkább ehhez volt hasonló, amikor én nézegettem. (forrás:http://index.hu/tudomany/urkutatas/efogyott0221/):
A dalhoz még, hogy Julcsi egyébként is is nagyon figyel a zenékre, de a tv-re, számítógépre is teljesen rátapad, ha elfordulok miközben a kezemben van, addig-addig forgolódik, hogy valahogyan odalásson. Zolival inkább más stílusú zenéket hallgatnak. Kedveli a repetitív jellegű zenéket Cage, vagy Meredith Monk (ilyenek?), illetve a rock és könnyedebb zenéket is, mostanában sokat hallgat péterfy borit..
Így öt hónap elteltével egy kicsit már rálátok a kétpicigyerekes életre, a nehézségekre meg a szépségekre. Mostanra beállt egy viszonylagos rend – hogy legyen minek felborulnia – amit csak annyiban alakítottam én ki, hogy figyeltem őket, és igazodva az igényeikhez együtt kialakítottuk a napjaink folyását. Legalábbis én szeretem így gondolni. Nehéz ezt megfogni, hogy mi az, amit rájuk figyelve teszek, mi az, amit magamra, de leginkább azt hiszem, a kettőt együtt veszem figyelembe. És Julcsi és Tomi kialakítottak maguknak egy olyasféle időbeosztást, hogy délelőtt Julcsi pihen, nézelődik, alszik, teret adva Tominak,
majd amikor Tomi egy körül lefekszik aludni, akkor ő vagy alszik szintén, hiszen ekkor van nyugalom, vagy kihasználva az időt játszadozik velem, nyugodtan megebédel, cummog rajtam, ilyesmi.
A koraesti időszak még mindig elég zavaros, ekkor többnyire mindketten igénylik az odafigyelést. Ezen most már nagyot egyszerűsít, hogy ahogyan növekszik a nappalok hossza, végre délután is le lehet menni sétálni, majd vacsoraidőre visszatérni.
Szegény férjem, - minden megbecsülésem tiszteletem és hálám neki – éppen ezekből a kritikus időszakokból vállal kettőt (hétfő-szerda) egyedül a két gyerkőccel. Nem mondom hogy könnyen veszi a dolgot, de hát nem is egyszerű.
Visszatekintve úgy látom, hogy az első néhány hónapot nem nagyon tehettem volna könnyebbé, az, hogy Julcsi gyakorlatilag egy-két óránként evett délutánonként, tényleg elég lehetetlenné tette, hogy Tomira is figyeljek. Meg hát miért is ment volna rögtön. Akár nekik,akár nekem.
Julcsi olyan nagy mókázós lett mostanra, tényleg mindennel eljátszadozik sőt egyértelműen fog a kezeivel, nyúl a tárgyak után, és rengeteg ideig figyel dolgokat:
Már a fürdőkádban is nagy koncentrálás közepette csapkod, a fejét már nem kell folyamatosan egyenesen tartani, megtanulta, hogy nem fordítja bele a vízbe. Időnként még el is mosolyodik!
Amikor eszünk, azt figyeli, nem tudom, szeretne-e belőle, de nem méltatlankodik. Tegnap említettem a védőnőnek, hogy lassacskán megkóstoltatnám Julcsival az almalevet, ő még egy kis várakozásra intett. Na jó, legyen akkor március… én kifejezett egyszerűsödést várok attól, amikor már kisebb adag gyümölcspépeket elfogyaszthat, főleg amikor hétfőn-szerdán este rohanok haza, sokszor előbb otthagyva az órát, és így is mire hazaérek, Julcsi farkaséhes, szomjas. Zoli azt mondja, nem is lenne ideje megetetni Julcsit abban az időszakban, hiába is volna kaja, de én remélem, hogy azért ez nem így lesz.
Kíváncsi vagyok, és várom nagyon!
Egyelőre ennyit az öthónaposságról. Tömeg és hosszmérés kedden, az oltás napján…
tesós
Még nem is írtam, hogy van tesókocsi! persze, mert nem volt kép. Már lassan két hete hasznájuk, ráadásul hihetetelen szerencsésen sikerült megoldani, mert AB-nak jó lett a kocsi, amit én próbáltam eladni, ők meg elhozták a testvérkocsit, ami nekem jön be nagyonnagyon .
Minőségi változás történt a délelőtti sétákban, én szinte vidáman gondolok az indulásra, és azóta, röpke fél óra alatt sikerül is összekészülni, feltéve hogy senki sem kakil váratlanul.. ezúton üzenem mindenkinek, akinek babakocsis korú gyereke mellé születik még egy, hogy ez egy szuper találmány, és elképesztően leegyszerűsíti a sétát, játszótérre menetelt. Tomi meg élvezi is, hogy mint egy kis sofőr ül az elejében. -néha hátranéz, ellenőrzi Julcsit.
Gyermekeim, folyamatos változásuk során már sok mindenkire hasonlítottak - Kriszta szerint pl. Tomi egyes arckifejezései Kamarás Ivánra. SZületésükkor Tomi egy az egyben apósom , Julcsi pedig anyósom kicsi, gyűrött másolata volt. ez ambivalens érzéseket kelt bennem :-) ugyanakkor egymásra is elképesztő mód hasonlítottak.
már-már elhittem, hogy ez az egymásrahasonlítás elmúlt, de erre rácáfolnak a következő képek:
ismét fejlekunnyadós van... egyik nap, majd leírok még egy csomó mindent...
Bónuszpulcsi?
vajon kié ez a vagány kis pulcsi, ami mindeddig ismeretlen módon egyszer csak az előszobában lógott egy vállfán?
nekem tetszik, julcsira majdnem jó, de szinte biztos vagyok benne, hogy nekünk nem volt ilyen...
partidömping
Ma van a második :-) házassági évfordulónk. na jó, még egy óra van hátra belőle. Kettő. Hát... kettő. akárhogy is ismételgetem, ez még nem olyan nagyon sok. Dolgozunk rajta, hogy legyen még jónéhány...
Így néztünk ki pontosan két éve:
Múlt héten rendkívül sok programban volt részünk, utólag visszatekintve kicsit túl sokban is. Tegnap végre-valahára eljutottunk Ozsiékhoz Szentendrére: vicces volt. két lelkes, fáradt anyuka, két büszke apa, és a délutáni alvást semmi esetre sem kívánó kölykök. akikből összesen 5 volt, ebből Julcsi a legkisebb – ő egyébként aludt is.
A héten kedden voltunk Anyuéknál, csütörtökön Diósdon Angelus Boriéknál – ott sem aludt délután Tomi – pénteken ismét a Krúdyban, amikoris Tomi ott töltötte az éjszakát, majd vasárnap Borcsáéknál Szentendrén.
Ma délelőtt éreztem, hogy ez így sok. Írják mindenütt, hogy fontos a kisgyereknek a rendszeresség, a délutáni alvás, a nagyjából egy bizonyos időben eves, lefekvés. Eddig azt hiszem azért nem tapasztaltam, hgoy milyen hatása van annak, ha erre nem figyelek, mert figyeltem. A hatás olyasmi, hogy ma délelőtt Tomi határozottan nyűgös volt, már 10 körül álmos, nem nagyon volt kedve semmihez, kiabált, sikoltozott, és konkrétan azt éreztem rajta, hogy kizökkent a megszokott kerékvágásból. Erre én persze kissé pánikba estem, hogy: te jó ég, mi történt a gyerekemmel, aztán viszonylag hamar rájöttem, hogy valószínűleg mindössze csak ennyi, kicsit sok volt a szokatlan, új inger az elmúlt napokban, meg a rendszertelen alvás.
Tomi egyébként elképesztően élvezi s vendégeskedést, a sok új játékot, a nem megszokott arcokat és helyzeteket. valószínű ez is az oka, hogy nem alszik, és ennyire zaklatott lesz, ha túlzásba visszük.
Próba szerencse, úgy döntöttem, hogy ezen a héten a szokásos Krúdy-kedden kívül más egész napos programot nem iktatok be. – na, most telefonált Anyu, lehet, hogy a K-k is kimarad LSebaj. Ezen a héten délutáni alvás rendes időben 12-1 körüli kezdettel, esti lefekvés rendes időben:8-9 között. Egyébként arra is gondoltam, hogy talán ez csak az én kitalációm, hogy nekem volt sok a sok, de arra jutottam, hogy valószínű nem, nekem ugyanis tudatosan kellett rávennem magam arra is,hogy a tervezett pénteki nagyutazást lemondjam, a rendszer stabilizálása érdekében. Meg hát egyébként is, meg kéne tanulni hinni és bízni az érzésekben…
Itthoni dolgok:
Tomi mostanában egyre gyakrabban “bekéri” Julcsit az ágyába. Nézegeti, fogdossa, mutogatja a testrészeit, símogatja a fejét, kezébe adja Nyúlfejűt, Párducot és más tárgyakat. Julcsi meg néz büszkén J nagyon viccesek. Erről most pont nincs kép, de van egy a papagájokról .-)
Orrszívás gördülékeny: a sterimárt eléggé utálja, de azért többnyire engedi, magát az orrszívózást teljesen magának végzi, ami úgy néz ki, hogy összedugja az alkatrészeket, én bekapcsolom a porszívót, majd egyenként az orrlyukaihoz odailleszti az orrszívót, és addig tartja ott, amíg ki nem jön az anyag... egyébként napi egyszer szívunk átlagban, annak ellenére, hogy egészségesnek tűnik Tomi, valahogy egy "adag" mégis összegyűlik naponta.
A hajmosással vannak kisebb gondok, miszerint egy ideje utálja az öblítést. a szárítást sem kedveli, legfeljebb fejjel lefelé viseli el:
Julcsit megtanultam hasra fektetni, ez csak úgy működik, ha már alszik, egyelőre ilyen pózban nem hajlandó elaludni. Így valamivel kevésbé dugul el az orra, talán-talán jobban alszik. Éjszakánként átlag 1-2szer kel, ha hajnaltájban, akkor már odaveszem magam mellé, és – dacolva a kényelmetlenséggel - nem is teszem vissza. Ez azt jelenti, hogy egy nagyjából 40cm széles sáv áll rendelkezésemre az ágy szélén, szorosan Julcsihoz bújva, de egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy visszategyem, sőt igazság szerint várom a hajnalt, amikor szól, rakom magam mellé, szopik, nézem, majd elalszunk. Időnként még egy porszívózás be van iktatva, ha nagyon nem kap levegőt. Nagyon nagyon jó Julcsi mellett aludni!
most egyelőre Julcsi nélkül bújok ágyba .. -teregetés után-
Harminckettedik
Kiskorom óta foglalkoztatott, hogy vajon milyen lesz majd az a születésnap, amelyikről J:A. ír a kávéházi szegleten. Addigra biztosan igazi felnőtt leszek majd, nagy élettapasztalattal a hátam mögött, tudni fogom, mit hogyan „kell” csinálni, határozott véleményem lesz a világ dolgairól, és lehetőleg véghezviszek valami nagy dolgot.
A 32. születésnapom jól telt, vidám volt, izgultam sokat az ajándékok és a torta miatt, mint egy kisgyerek, de a fentebb említettek közül egyiket sem éreztem. Most már azt hiszem, J.A. is egy kétségekkel teli fiatalember lehetett akkoriban...
Kaptam töltött paprikát (ezt kértem ebédre), egy csodakülönleges tortát:
(ez meglepetés volt), itthon marlenkatortát (el sem tudtam képzelni, hogy tényleg van ennyi marlenka egyben)
És megkaptam leendő biciklim modelljét és nem utolsósorban ellenértékét:
Zolitól könyvet gyerekekrőlfelnőttekről, zenét, szörpöt, csokit, kedvességet.
A gyerekektől azt kaptam, hogy ma is szuperek voltak, Jól érezték magukat a nagyszülőkkel:
És Tomi reggel megajándékozott egy hosszas heverészéssel Zoli paplanja alatt. Igazi szülinapi idill, Mintha érezte volna, hogy hogyan tud nekem sokat adni.
Tomi most a Krúdyban szundít. Julcsi itthon. remélem még egy film erejéig egyhuzamban...
egy ágyban, egy szőnyegen
Van, aki tud...
Tíz blogot olvasok rendszeresen - beleértve a sajátom írását, olvasását is - és ezekből kettő, időnként három van, amelyek írója olyan élvezetesen, magával ragadóan, érdekesen ír, hogy szinte teljesen mindegy, éppen miről van szó, mintha egy jó könyvet olvasnék. Sajna a sajátom nem tartozik közéjük, de azt enélkül is szívesen olvasom :-). No, meg a többit is persze, mert kedves ismerősök, legtöbbet anyukák írják, vagy mert a témája érdekel. De annál a kettőnél mindig van bennem egy kis tisztelettel teli irígykedés is, hogy de jó, annak, aki tud...
Ma békávé-volán-babakocsi-gépkocsi nap volt, ami az utazást illeti, és barátkozós-játszós-evős-ivós-hidegben sétálós, ami a nap közbülső részét.
Vannak napok, amikor minden olyan gördülékenyen megy, elkészülök a gyerkőcök felöltöztetésével, simán elindulunk, nap süt, busz jön, gördül... na, ez nem olyan volt:
Tomi már a babakocsiban, overallban:
- Aja, ajaaaaa, rohanok Julcsiért, hogy a már kinőtt, de -annyirajohogynemakaromlecserelni - mackós overallba belepaszírozzam, amikor átható kakaszagot érzek Julcsi felől. Sebaj, villámgyors pelenkacsere. Indulás. Simán.
7es busz orrunk előtt el. nem csüggedünk, 6-8 perc, és jön másik... jött.
103-as busz orrunk előtt el. nem csüggedünk, 10 perc és jön másik...jött. nem alacsonypadlós. ezen a vonalon nem is tudom mikor láttam utoljára nem alacsonypadlós buszt. :-)
- Tomi: oda, odaaaa.
- Én: Nem, Tomi erre nem tudunk felszállni – hirtelen nem tudtam szerezni olyat, aki felteszi a kocsit.. Etele tér gyalog, sebaj, közel van. Diósdra a busz,
17p múlva indul (20 percenként jár...) jegyvétel OK, hívnám Borit, hogy mikor érünk oda,. telefon ko, lemerült. Na ekkor majdnem harsány nevetésbe fogtam, hogy ez már nem is lehet igaz, de aztán csak halvány mosoly jelent meg a számon
Lévén túlélőtípus, már amikor a lemerülés jeleit láttam a mobilon, felírtam a tel.számot egy papírra. Irány a telefonfülke, szép rózsaszín kézibeszélővel.
Apa, apaaaa – így Tomi
Nem, Tomi, most nem apát hívjuk – mondom én
Busz beáll a 7es kocsiállásra, öreg nénik és bácsik tömkelege, jó, de ki fogja akkor feltenni a babakocsit? Igen jóképű, szimpatikus fiatal srácokat látok meg, felderül az arcom, mosolyogva az egyik felé fordulok:
- Ne haragudj, segítenél majd felt…
- I will help you, if that’s what you mean.
- Ööö, yes, thanks.
Feltettük. Pár perc és zötyögünk Diósd felé. Leszállás gördülékeny.
Julcsi és Ádám nagyon érdeklődtek egymás iránt, még egy ágyban is heverésztek egy darabig:
Julcsi még a függő játékokkal is sokáig foglalkozott.
de Tomi is nagyon kedvesen foglalkozott mindkettejükkel. És mivel Nonó nem volt otthon, Tomi teljes extázisban, zavartalanul fedezte fel az egyszemélyes játszóházat, ami annyira izgatottá tette, hogy az elalvást teljesen felesleges időpocsékolásnak tartva, egészen a délutáni játszótérremenésig ébren volt, és csak a játszóra érve merült mély álomba.
Hazaérve két kismackó került a földre, akik áhítattal nézték Borit...
Hazafelé autóval jöttünk, Tomi nagy örömére (aki egyébként a buszt és a villamost is ugyanúgy élvezi), szóval talán méginkább az én örömömre. Pali útközben magyarázott TOminak a jelzőlámpák színéről, meg az autókról...
Összességében, nagyon jó nap volt a mai!
még szavak
A kiejtés leírhatatlan, de amúgy is napról napra, alkalomról alkalomra változik:
huoó - Hold,
brrrro - autó, motor, egyéb berregős jármű
ió- sziréna (dupló mentőautóról, de most már máshol hallatszó is
bábáá - baba, babakávé, babatea, valamilyen kis figura, Julcsi
kukáá - kukásautó, kuka, szemetes, konténer
dudáá - dudaszó, ill. gyakran csak úgy járkál és mondogatja
citicá (vagy valami ilyesmi) - ha visszakérdezek, hogy katica? ált. azt mondja: aha, illetve ezt használja valóban, ha a katicát nézi a könyvben.
Ittá-hinta
Szisz, szösz (nem pont ö-vel) - szösz, hajszál, amit földön vagy másutt talál –
Esz, asz, ott –ez, az, ott
Odá, odááá-ez régi, és leggyakrabban használt szó: valaminek a megmutatására, kérésére, kifejezni hogy jó volna azt a dolgot közelebbrőlmegnézni
Múltkor a csúszdát is mondta valahogy, de az végképp nem leírható..
Négy és fél hónapos korában Julcsival lehet...
Közvetlenül azelőtt, hogy Julcsi megszületett, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan telik a nap egy (már nem újszülött folytonalvó, folytonevő) csecsemővel. Ez azért kicsit abszurd, mert alig több, mint egy éve, Tomi volt ekkora. És mégsem sikerült felidézni. Ezért most leírom, hogy miket lehet...
Julcsival lehet: Játszani: a kezeit, lábait mozgatni s ő nevet, arcához bújni és kacag, hangokat kiadni, néz, kacag.
Lehet őt nézni, ahogyan ő néz valamit (gyakori),
Lehet nézni, ahogyan az ágy főlé tett lelógókkal játszik, ahogyan hasra fordul -már a kezét is ki tudja szabadítani - ahogyan keresztbefordul az ágyban.
Lehet nézni, ahogyan engem néz, és mosolygunk egymásra, és ahogyan Tomival egymást szemlélik, mosolyognak, Tomi gondoskodó tekintettel nevet rá.
Julcsival lehet járkálni, és mutogatni neki a lakást, a fényeket, az embereket.
Julcsi nagyon érdeklődik a monitor és a tvképernyő iránt, de nem veti meg a színes könyvek ábráit és az ágya fölül lelógó papír piramisokat sem, valamint kedveli a zenélős babát.
Julcsi nagyon nagyon szereti, ha dögönyözik, viccelődnek vele, és eléggé bírja, ha a magasba emelik, majd le…
ÉS lehet nézni, ahogyan édesdeden alszik:
Annyi, de annyi mindent lehet vele csinálni.. hogyhogyannememlékeztem???
Guligóó
a tegnapi és a mai napon...
na, és a tegnapi napban még az volt az extra, hogy Zoli megy befelé a szobába (mi Julcsival a konyhában) és mondja, hogy TOmi Julcsi ágyában van, hogy kerül oda? hát-- tekintve, hogy mindketten a konyhában voltunk és előtte egyikunk sem tette bele - miért is tettük volna -, marad az, hogy önállóan mászott be.
utólag megfigyeltük. próbáltuk enyhén erőltetett szigorúsággal mondani, hogy : - nem szabad! Tomi! Ezt, NEM! mindeközben pedig büszkén tekintettünk kisfiunkra, aki megmászta az ágyat. Z. filmre is szerette volna venni, de akkor persze Tomi hirtelen másfelé vete az irányt..
Ma is bemászott. kb. 5mp-be telik neki. de ma már valóban szigorúan szóltam rá.
és ezután Tomi mindenhova mászni szeretne. föl, le meg, rá, bele...
a mai napon
A mai napon, amikor reggel felkeltem, azt hittem, hogy előző este le sem feküdtem....
Julcsi éjjel kicsit nehezen lélegzik, felbredt, többször, rettentő élesen, ijedten sírva, nehéz volt megnyugtatni. én is ideges voltam, plusz ingerlékeny és majd eldőltem a fáradtságtól.
Azt vettem észre magamon - már korábban - hogy nehéz, helyzetekben, amikre nem tudok megoldást, hajlamos vagyok elhagyni magam, mintegy hasonulva a gyerekeimhez, nem tudmom mi ez, talán felelősséghárítás, de előfordul, hogy ha mindketten sírnak, vagy csak Julcsi, de nem tudom miért, vagy nem tudok mit tenni, akkor én is másodpercekig csak fekszem, és nézem a plafont, hogy majd valami hátha történik. aztán persze nem történik semmi, hanem összeszedem magam...
Azt hiszem, telihold van.
A mai napon délelőtt még az történt, hogy Julcsi szokásától eltérően nem heverészett vidáman az ágyában, nem aludt el magától, hanem sírt, és csak az ölemben nyugodott meg. én pedig irtó ideges voltam, mint általában, amikor Tomi nyafog, Julcsi sír.
és aztán bementünk, és Julcsit leraktam, szórakoztattam, és TOmi is, hihetetlenül kedvesen:
haló, haó:
A mai napon Tomi, mintha hirtelen az eddigieknél gyorsabb fejlődésbe kezdett volna, minde kommunikáció, mind mozgás terén. mintha hirtelen rájött volna, hogy a világ nem csak megfigyelésre van, hanem alakítani, saját formájára igazítani is lehet.
Ennenk megfelelően
.. na jó, itt elveszett egy rész, mert becsukódott a szemem, és valamit véletlen lenyomtam... zsóval folyt holnap...
magammal
Időnként nehéz Julcsival, mert fáradt, és akkor cummogna, de közben vonaglik, az sem jó neki, ölben a hajam markolja, nem marad meg sehogy...
Néha nehéz Tomival, mert, nyűgös, jön a foga, nagyon szeretne valamit, de nem teheti, hisztizni kezd, más irányba megy,
Gyakran nehéz Zolival, mert nem értünk egyet, mert makacs, mert mindent megmagyaráz, és mindennek az ellenkezőjét is be tudja bizonyítani,
De legnehezebb Saját magammal együtt élni.
fordulat
Julcsi aki a képen Tomitól kölcsönkapott párduccal és nyúlfejűvel pihen,
a mai napon óriási forgásba kezdett. A saját ágyában hátáról a hasára fordul (kéz még beszorulva), segítséggel kikerül alóla...
egy darabig elnyöszörgél, majd visszafordítom. ezután lábacskái valahogy kikerülnek a rácson kívülre, rugdosva, tologatva magát keresztbe fordul, be a lelógó fajátékok alá, és büszkén nézelődik...
dolgok, amiket
Vannak dolgok, amiket alapvetően szívesen csinálok, de valamiért mégis nagyon nehezen fogok hozzájuk. Ilyen pl. a vasalás (gyakorlatilag sosem vasalok :-) a fejés (2 hónapja nem fejek), kisebb területek megrendezése a lakásban (nem nagyon rendezek meg semekkora területet) ,blogírás (még ebben vagyok a legjobb)
régen valahogy így voltam az osztálykirándulással és egyéb csoportos eseményekkel is: rendkívüli módon vártam őket, majd aznap reggel, amikor eljött az indulás, hihetetlenül nem volt kedvem elmenni. aztán persze teljesen jól éreztem magam többnyire.
múlt héten igen sok mindenkivel találkoztunk: voltak itt Zsuzsi, Marci és Zsófi, belepillantottak a mindennapjainba, persze ezen a délutánon Julcsi kisangyal módjára heverészett az ágyában...
aztán itt jártak Cini Mama, Zoli papa (papaaa, papaaa) és RÁhel, még ugyanaznap Anett, Szilveszter és Laura is, majd másnap Döme 2 éves szülinapi bulijába mentünk.
Tomi kb. 2 perc alatt elvegyült a társaságban, elkezdte felfedezni a játékokat, és egészen indulásig fáradhatatlanul játszott (és evett). Itt Nojával. Az igazi közös játék még egy későbbi életszakaszban lesz jellemző...
Én csak időnként láttam Tomit, amikor Aja, ajaaaa felhívással odahozott valami játékot megmutatni. Zolival és az ajándékkönyvvel több időt töltött:
Egyik legsikeresebb programpont Thomas a gőzmozdony vetítése:
Most itt (azaz itt most 00.41-kor) jött el az a pillanat, h elkezdek vmit, de mire befejezném, pl. mondat már alszom. fej kunnyad, majd ki kört leír, ésújra pár mp-re fenn vagyok. na, persze korábban már aludtam, úgy 10-től 11ig, de azt hiszem most érdemes újrakezdeni. még gyorsan egy kép az ünnepeltről, és egyik barátnőjéről...
